Szeretemszerda

Ismét egy tökéletes szerda áll mögöttünk. Persze pihenni nem volt időm, de kit zavar, mikor annyira jó volt minden. Béreltünk egy kocsit négyesben, és irány Alanya. Ez volt az első nap, amikor annyira felhős volt az ég, hogy nem sütött a nap, mióta itt vagyok, ennek ellenére sikerült elég fájdalmasan leégnem. Ennek is itt volt már az ideje, csodálkoztam is, hogy csak ilyen későn, de kenem, és ma már kicsit barnább volt mint piros. Egyébként határozottan kezd színem lenni, mindenhol különböző mértékben, szóval igazi színesbőrű vagyok. 

Megnéztük a várat, csináltunk millió fotót a gyönyörű háttérrel, ahogy a hajók fehér köröket rajzolnak a vízen, így csupa festmény lesz a tengerben fentről nézve, aztán persze muszáj volt vásárolni is, megint elköltöttem nem akarom tudni, mennyi pénzt, aztán irány a strand. Nekem a mi strandunk a kedvencem, mert pár lépés után már elég gyorsan mélyül, ezért tudok rendesen úszkálni, de a többiek a tegnapit jobban szerették, mert 10 perc séta után még mindig csak mellkasig ért a víz. Mindenesetre egy kis emeletes-ember csatához pont jó mélység volt. Persze ez csak a második strand volt, mert a kocsiból kinéztük a tökéletes helyet, amiről a vízhez érve meg kellett állapítanunk, hogy nem is annyira tökéletes, mert nagyon koszos. Szóval vissza a kocsiba vizesen, törölközőben, és akkor értünk ehhez a másodikhoz. A csata után elfáradva kicsi pihenés, majd vissza a hotelbe.

Fogalmam sincs, hol szállt el ennyire az idő (igazából sajnos van fogalmam, a vásárlással, ehh...), de nem maradt időnk a kanyonra, amire pedig egész nap vártam. Szóval következő alkalommal be kell pótolnunk, meg amúgy is tele vagyunk már közös tervekkel, már megvan a sorrend, ki kit látogat meg először, és hol mit csinálunk. 

Este még elmentünk Antalyába is felvenni látogatóba érkezett barátokat, kicsit bénáztunk a reptéren a parkolással, mert rossz terminálnál parkoltunk, meg hasonlók, de mindent összevetve nagyon jó nap volt. Azzal együtt is, hogy a kocsibérlős cég embere nem volt ott éjjel a megbeszélt időben (2-kor) a megbeszélt helyen, hogy vissza tudjuk adni a kocsit, így hiába vártunk rá.

Nem lehet elmondani minden viccet, nevetést, minden szörnyülködést, mikor a következő dal a rádióban számunkra teljesen ugyanaz volt, mint az előző, mert a törökök csak török zenét játszanak. Okulva a történtekből az esti útra már volt nálunk pendrive zenével. 

Még a leégéssel és a túl sok költéssel együtt is tökéletes nap volt. Amúgy is csak olyat vettem, amira tényleg szükségem volt. Nagyjából :)
Ugye jól érzem, hogy ez a bejegyzés csupa számotokra érdektelen információt tartalmaz? :)