Ezt a bejegyzésemet teljes mértékben visszavonom. Ma reggel fél 7-kor úgy döntöttem, nem vergődöm tovább félálom és ébrenlét között, amit kedves kis zümmögő csipkedő barátaimnak köszönhetek, hanem felkelek. Ha menne éjjel is a klíma, nem lenne ennyi, meg akkor lehetne betakarózva is kibírni az éjszakát, de nem mehet, mert akkor közvetlenül M. fejére megy a hideg. Vettem elektromos szúnyogriasztót, de immúnisak rá. Még a füldugón keresztül is hallom őket, és percenként ötöt csípnek. És nem ám olyanok, mint az otthoniak, hogy szürkületkor előjönnek, éjjelre meg elmennek, nem. Ezek kegyetlen hóhérok, akik egész éjjel kínozzák az áldozataikat.
Megvolt az első kellemetlen élményem vasárnap egy szülővel. Ugyanis éppen egy színpadon táncoltunk a gyerekekkel az egyik medence közepén Captain Popcornnal és csapatával, mikor odajött hozzám egy anyuka, kézen fogva a kislányával, és elkezdett hadarni valamit angolul. Mondtam neki, hogy a zene miatt nem hallok semmit, kérem, ismételje meg, erre kiakadt, hogy én azonnal kerítsek neki valakit, aki tud angolul, és hogy ez nem elég jó így, és kéri vissza a pénzét. A problémából csak annyit értettem meg, hogy medence, és azt hittem, beadta a lányát a miniklubba, és ott felejtették a medencejátékoknál. Mivel hozzám csak osztrák gyerekek tartoznak, szóltam az illetékesnek, hogy beszéljen vele, mert én nem is találkoztam vele korábban, nem én hagytam ott sehol sem a gyerekét. Aztán kiderült, hogy mi volt a gond valójában. A gyerekének a törölközője ott maradt a medencénél, és meggyanúsított bennünket, hogy valamelyik gyerek a miniklubból lopta el, pedig az egy 100 eurós törölköző volt. Vannak furcsa emberek, no. Amúgy ez egy ilyen feszült nap volt, a lengyel lányokkal törökül ordibált egy anyuka, amiért az ő gyerekeit nem festik ki, mert az idő szűke miatt már a lengyelekre sem volt mind idő.
Egyébként meg egy kicsit honvágyam van, bevallom férfiasan. Nőiesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése