Amiért érdemes itt lenni

1. Azért az érzésért, hogy a lengyel lányokkal már egy hét után félmondatokból megértettük egymást. Nem fog így fejlődni túlságosan az angolom, de akkor is nagyon jó érzés.

2. Azért az örömért, mikor két norvég kislány az ölembe ül a show alatt, holott egy szót sem értünk egymás beszédéből. Baromi kényelmetlen volt egy idő után törökülésben így ülni, de nem bántam.

3. Azért a meglepetésért, mikor a lengyel kislány meglát, hozzám szalad, megöleli a lábam, és néz rám igazi Shrekes Kandúr szemekkel, hogy vegyem fel.

3. Azért a zűrzavarért, ami a fejemben van, miközben beszélek, angolul, németül és törökül kavarogva. Ha magamban gondolkodom, igyekszem szabályozni magam, hogy magyarul menjen, de nem mindig sikerül.

4. Azért a látványért, mikor egy kellemesen átbeszélgetett, átiszogatott, világmegváltó hangulatban telt este után ülsz a hullámtörőn, feletted a hold és a csillagok, hátad mögött az ókori görög rabszolgapiac romjai, előtted a kikötő, balra a végtelen tenger, a horizont pedig elkezd világosodni. Meseszép volt.

5. Azért a végtelen nyugalomért és frissességért, amit a tenger áraszt magából, mikor visszatérve az előbb említett estéből megmártózol benne, és meglepve tapasztalod, hogy melegebb, mint a levegő hajnali fél hétkor.

És még biztos lesz sok-sok pont. Meg persze vannak gyakorlati előnyök is, de most épp a lelkiek jutottak eszembe.

Kellemetlen élmények

Ezt a bejegyzésemet teljes mértékben visszavonom. Ma reggel fél 7-kor úgy döntöttem, nem vergődöm tovább félálom és ébrenlét között, amit kedves kis zümmögő csipkedő barátaimnak köszönhetek, hanem felkelek. Ha menne éjjel is a klíma, nem lenne ennyi, meg akkor lehetne betakarózva is kibírni az éjszakát, de nem mehet, mert akkor közvetlenül M. fejére megy a hideg. Vettem elektromos szúnyogriasztót, de immúnisak rá. Még a füldugón keresztül is hallom őket, és percenként ötöt csípnek. És nem ám olyanok, mint az otthoniak, hogy szürkületkor előjönnek, éjjelre meg elmennek, nem. Ezek kegyetlen hóhérok, akik egész éjjel kínozzák az áldozataikat. 

Megvolt az első kellemetlen élményem vasárnap egy szülővel. Ugyanis éppen egy színpadon táncoltunk a gyerekekkel az egyik medence közepén Captain Popcornnal és csapatával, mikor odajött hozzám egy anyuka, kézen fogva a kislányával, és elkezdett hadarni valamit angolul. Mondtam neki, hogy a zene miatt nem hallok semmit, kérem, ismételje meg, erre kiakadt, hogy én azonnal kerítsek neki valakit, aki tud angolul, és hogy ez nem elég jó így, és kéri vissza a pénzét. A problémából csak annyit értettem meg, hogy medence, és azt hittem, beadta a lányát a miniklubba, és ott felejtették a medencejátékoknál. Mivel hozzám csak osztrák gyerekek tartoznak, szóltam az illetékesnek, hogy beszéljen vele, mert én nem is találkoztam vele korábban, nem én hagytam ott sehol sem a gyerekét. Aztán kiderült, hogy mi volt a gond valójában. A gyerekének a törölközője ott maradt a medencénél, és meggyanúsított bennünket, hogy valamelyik gyerek a miniklubból lopta el, pedig az egy 100 eurós törölköző volt. Vannak furcsa emberek, no. Amúgy ez egy ilyen feszült nap volt, a lengyel lányokkal törökül ordibált egy anyuka, amiért az ő gyerekeit nem festik ki, mert az idő szűke miatt már a lengyelekre sem volt mind idő. 

Egyébként meg egy kicsit honvágyam van, bevallom férfiasan. Nőiesen.

Szösszenetek

Az a nehéz ebben az egészben, hogy míg nekem és minden itt dolgozónak szinte egyhangúan telnek a hetek, mert két hetente ugyanaz a program, kaja, zene és minden ismétlődik, addig a vendégeknek az az egy hét, 10 nap tökéletes kell, hogy legyen, és nem szabad, hogy azt érezzék, hogy nem egyedi a szolgáltatás, amit kapnak. Nehéz mindig új lendületet belevinni, ezt már most látom, pedig még csak 9 minidiszkót táncikáltam végig, és bár még élvezem, biztosan el fog jönni a pillanat, amikor már nehéz lesz. Bár, az is lehet, hogy nem, mert mindig új gyerekek jönnek, és ők változatossá teszik a dolgot, mindenki más bánásmódot igényel. 

Ma voltam a medencében a gyerekekkel, bementem pólóban meg rövidnadrágban, jól feltűrve, hogy majd vigyázok. 10 perc múlva mindenem csupa víz volt, próbáltam néha kicsavargatni, de a vízi csata olyan móka, ami kihagyhatatlan. Ráadásul volt ma egy kisfiú, aki kijelentette, hogy én vagyok a barátnője, ugyanaz, aki már a minidiszkóban is teljesen rám volt csimpaszkodva, és megígértette velem ezerszer, hogy este megyek, és majd táncolunk együtt. Aztán nem jött el. Úgy látszik, nincs szerencsém a szerelemben :)

Tegnap este végre ittam egy kis rozét, nem is gondoltam otthon, hogy ennyire hiányozni fog, de valahogy már jobban hozzátartozik a nyárhoz, mint a sör :) 

Egyébként nagyon vágyom már arra, hogy egyek valami olyat, ami után megnyalom mind a tíz ujjam, nem rosszak az ételek, de egy igazi finom gyümölcslevesért vagy húslevesért lassan ölni tudnék. Anyu, ugye vetted a rendelést? :)

Egyébként ma volt két gyerek velünk, és együtt játszottunk a másik klubhoz tartozó német gyerekekkel. Hát nem tökéletes a németem, enyhén szólva, még a gyereknyelv is nehezen megy, nagyon neki kellene ugranom a fejlesztésnek. 

És a nap legnagyobb híre: hosszas ígérgetés után ma végre tényleg elmentem a fitness terembe, és elkezdtem hasra edzeni. Az egyik ukrán fitness edző lány, aki szintén gyerekanimátor segített, elmondta, pontosan hogyan csináljam a gyakorlatokat, leellenőrzött és szerintem továbbra is nagy szigorral fog őrködni az edzéseim felett. Reméljük tényleg lesz eredménye is a dolognak. 


A társam kicsit túlgondolkodja a dolgokat, és nem jó neki, amit más tanácsol, úgyhogy nem lesz könnyű dolgunk, de remélem megoldjuk. Majd elmegyek a boltba, és veszek egy nagy zsák türelmet. :)

Újdonságok

Végre van gyerekünk. Ma és tegnap két lány jött hozzánk, 7 és 8 évesek, de mindent harapófogóval kell kiszedni belőlük, és szégyenlősen vonogatják a vállukat, ha megkérdezzük, mit szeretnének. Nem baj, jól elvoltunk csöndben, de azért rá kellett jönnöm, hogy nem egyszerű gyerekekkel németül beszélgetni, főleg ha nem beszédes típusok. Persze gondolom az sem segített a helyzeten, hogy hárman voltunk animátorok két gyerekre. 

Hajtogattunk hajót, rajzoltunk, labdáztunk, kidobóztunk, kerestünk kincset és festettünk az arcukra is. Szerintem jól érezték magukat, bár nehéz megmondani a szégyenlős vállrángatások alapján. 

Ma meg délután elmentünk a rendőrségre tartózkodási engedélyért. Már el is felejtettem, milyen bonyolultak ezek a törökök. Mert persze kell nekik négy fénykép, de az üzletben csak nyolcat tudnak nyomtatni egyszerre, szóval most van nyolc olyan képem, amin annyira ki van retusálva az arcom, hogy még Barbie is irigyelné. Sok munka lehetett, mert a nap miatt előjött az összes szeplőm, én kifejezetten szeretem őket, de ezek szerint az úrnak a fotós boltban nem tetszett. Persze mosolyognom nem sikerült,  pedig én úgy éreztem de, de a kép alapján mégsem. Egyébként meg egy papír innen, egy papír onnan, csak egy óra múlva lehet visszamenni, két hét múlva kell visszamenni, és hasonlók, mindezt már megszokhattam, csak elfelejtettem teljesen. Szerencsére most nem egyedül kellett intéznem, és kocsival furikáztak, de így is borzalmasan meleg volt.

Emiatt rájöttem, hogy itt nem fogom a környéket felfedezni, mert külön kényszer kellene ahhoz, hogy napközben kimenjek az 50 fokba, eltávolodva a víztől és minden árnyéktól, este meg nincs értelme, mert nincsen túlságosan kivilágítva semmi, amúgy is a hotelek között csak dzsumbuj van. A városban is rájöttem, mi a furcsa. Hogy olyan, mintha egy sivatagban épült volna, sehol nem látsz természetes zöldet. 

Tettem nektek képeket facebookra, szóval most már még jobban el tudjátok képzelni, mit is csinálok, hol és hogyan. Közben átköltöztem egy másik szobába, elhagyva kedves lengyel szobatársaimat, de biztosan vissza fogok járni hozzájuk, mert megbeszéltük, hogy partíszobát csinálunk az én fél szobámból. 

Egyébként meg telnek a hétköznapok nagyjából egyformán, kicsit meg kell erőltetnem magam, hogy ki tudjak kapcsolni, és felfogjam, hogy nincs olyan mókuskerék, mint amihez hozzá vagyok szokva. 

Holnaptól indul az igazi közös kettes munka a társammal, mert a harmadik lány visszament a saját hoteljába, ahol véget ért a summersplash. Ez azt jelenti, hogy osztrák középiskolások kibérelik a szállodát, elözönlenek mindent, és nincsenek gyerekek meg családok. Szóval ennek, vége, A. elment, és ezért a költözés is. Meglátjuk, milyen lesz kettesben, kicsit más a bioritmusunk. :)

Szabadnap

Tökéletesen telt. Bár a kedd esti buli alvás miatt törölve lett, nem éreztem akkora tragédiának a dolgot. Alvás tízig, utána napozás, úszás a tengerben, kebab, megint napozás. Persze semmit nem ért, a többiek már szinte feketék a naptól, én meg kezdek olyan lenni éppen, amilyen egy normális ember általában. Ennek ellenére nagyon kellemes volt, továbbra is boldogít minket a szél. 

Ebéd után irány Manavgat, kiöltözve, az egyik lengyel lánnyal hasonló a méretünk, szóval most van két gardróbunk, így ma ő az én szoknyámat, én meg az ő ruháját viseltem. Összevásároltam mindenfélét, elektromos szúnyogriasztót, jégkrémet, rosét, mert már nagyon vágyom egy fröccsre, otthon nem értékeltem igazán, amim van :), egy szoknyát, szappant, egy kis pénztárcát, csokit, különleges, limitált kiadású Efest, meg még mit tudom én mit. Borzalmas vagyok. De annyira jó volt végre kiszakadni a hotelből és kicsit Törökországban érezni magam.

Mert Manavgat nem annyira turista- Olyanok a házak, a kis marketek a házak aljában, az utcák, a boltok kínálata, a jól ismert termékek és minden, ahogy megszoktam, az emberek törökül beszélnek, törökül viselkednek, és nem ez a művilág vesz körül, ami itt, a hotelben. Nagyon élveztem, hogy fordíthattam a többieknek, hogy nem beszélt minden eladó angolul, hogy kicsit megint otthonosan érezhettem magam. 

Érdekes, hogy mára csak a jó dolgok maradtak meg igazán az erasmusból, az a magányos, beszokástól terhes egy hónap nem hagyott annyira mély nyomot bennem. És bármennyire féltem, hogy esetleg most is bajok lesznek, főleg hogy később jövök, és kialakul addigra a társaság, nincsen semmi rossz érzésem, és nem érzem magányosnak vagy kirekesztettnek magam, legalábbis nem jobban, mint amennyire természetes.

Ma megint valakinek születésnapja van az animátorok közül, tegnap is volt, csináltunk neki feliratot meg lufiból virágot, nagyon meg volt hatva fiú létére. Kíváncsi vagyok a maira, őt még nem ismerem. 

A parasailing elmaradt, de hosszú még a nyár, szóval nem aggódom. 

Már megismernek a gyerekek, odajönnek köszönni, pedig nem is az enyéim, megölelnek, táncolni akarnak velem, és egy kisfiú mindig mellém áll a minidiszkóban, és ha odébb megyek egy lépést, hogy ne kaszáljam el a nagy ugrálásban, rögtön lép egyet ő is felém. 

A szúnyogok megszerettek közben, egyik éjjel hajnal fél 5ig álmatlanul forgolódtam miattuk, mert még a füldugón keresztül is hallottam őket.

Annyira viccesek a törökök, mindig teljesen ledöbbent fejet vágnak, ha megszólalok törökül, aztán elismerően mosolyognak, és elkezdenek hadarni. Jó volna, ha már azt is megérteném :) De ahhoz valahogy kényszeríteni kéne magam a török beszédre, márpedig én már megint szinte csak az angolt használom. Ráadásul elég szegényesen, mert a két lengyel lány nem perfekt, ennek ellenére fél mondatokból megértjük egymást és még viccelődni is szoktunk. 

Már vannak képek is, de olyan lassú itt az internet, hogy még zenét hallgatni sem tudok rendesen youtube-ról, szóval össze kell szednem minden türelmemet a feltöltésükhöz. De hamarosan.

Csacsogás

Szinte hihetetlen, de összekaparva magamban az utolsó egyetemmel kapcsolatos lelkesedéssugarakat, megírtam tegnap este az utolsó esszét. Nem túl jó, későn is küldtem, de majd meglátjuk. Válasz még nem érkezett, remélem azért célba ért. 

Este nagyon kellemes lelkizős beszélgetésem volt három lánnyal, valamiért mindig elfelejtkezem arról, hogy másoknak is vannak a világban ugyanolyan problémái a világban, mint nekem. Ráadásul már a héten másodszor van olyan nahát, ő is tapasztalatom. Ja igen, a heteket én szerdától szerdáig számolom, új naptárat vezettem be, szokjatok hozzá :)

Ma kiderült, hogy kicsit bonyolultabb a heti program összeállítása, mint hittük, mert bár elvileg szabadon tervezgethetünk, valójában van 5 kötelező témanap, amit valamikor csinálnunk kell. Szóval végül csak egy nap marad, amivel szabadon gazdálkodhatunk. Ráadásul a tökéletes szervezésnek köszönhetően megint úgy jöttek új infók, hogy csak az egyikünk (én) tud róla, mert a társam épp szabadnapon van. Szóval majd megint futhatom vele a köröket. 

Játszottam ma drip-dropot, aminek annyi a lényege, hogy leülünk egy körben a fűre, és valaki a körön kívül körbemegy egy pohár vízzel, mindenkire locsolva egy kicsit, majd gondol egyet, és azt mondja a drip helyett, hogy drop, és a fejére önti valakinek a maradékot. Többször is kaptam dropot a nyakamba, szóval igazi vizes póló verseny lett a fehér póló miatt. 

Ez volt az első nap, hogy igazi komoly szél fújt. Akkora, hogy elvitte az információs táblát, a fél literes vizes üveget, félig tele vízzel, a barkácscuccokkal teli dobozt és a kisszékeket is feldöntötte. Sajnos ma nem tudtam a tengerhez menni, pedig biztos gyönyörűek a hullámok ekkora szélben. Cserébe úsztam a benti medencében, de többet nem fogok, nem tetszett.

Megvolt ma az első Tipptreff-em is, ami annyit takar, hogy az újonnan érkező vendégeknek van egy tájékoztató találkozó, ahol elmond nekik minden fontosat a hotelről a Gulet egyik képviselője, majd én elmondom, amit tudni kell a gyerekekkel kapcsolatban. Kicsit aggódtam, hogy fog menni az én németemmel, de egészen laza volt, egyetlen vendég jött el a 18 helyett, meg szinte mindent elmondott helyettem a képviselő, inkább beszélgetés volt, mint előadás. De azért lecseréltem a vizes pólót, mégsem illik úgy bemutatkozni :)

Mivel még mindig nincs gyerek, a többi animációs csapatnak segítünk, és mindig nagyon hálásak, milliószor megköszönik, a gyerekek meg szerintem nem értik, miért vagyok ilyen szótlan velük. De mit csináljak, beszéljek magyarul a lengyel meg orosz gyerekekkel? Vagy angolul? De az egyik nagyon aranyos volt, amellett, hogy egyfolytában beszél nekem, bár tudja, hogy nem értem, akart egy kicsit segíteni rajtam, ezért elkezdett angolul számolni. Erre aztán minden gyerek csatlakozott hozzá, eljutottak 15-ig, aztán kezdték elölről. Most nagyon gondolkodom, milyen játékokat tudok, amik jók lehetnek egy vegyes csoport számára is esetleg, ha mégis jönnének magyar vendégek is, bár egyelőre úgy néz ki, inkább csak osztrák gyerekeim lesznek.

Amúgy meg már mosolyog rám a személyzet is, és mindig óriási örömmel fogadják, ha törökül szólok hozzájuk. És álmomban is azokat a dilis kis dalokat hallom, amiket este a minidiszkóban táncolunk. És hallottam is meg láttam szúnyogot, meg meg is csípett, de még mindig túlzásnak tartom a többiek kiakadását ez ügyben, látszik, hogy nem jártak még a Balatonnál. :)

Helyzet változatlan

Tényleg az. Még mindig nem írtam meg az esszét, (bár már elkezdtem legalább), még mindig nincs gyerek, és még mindig meleg van. Nagyon. Már reggel 10kor 40 fok volt, a tenger 24 fokos, a medence meg 21. Bár ez elég hihetetlen, szóval lehet, hogy nem jó a kijelző. Vagy a mérőizé. De már egészen kezdek hozzászokni. A fejemben a magyar, a török, a német és angol mellett már értelmetlen szláv nyelven is kavarognak a szavak, és naponta legalább háromszor zuhanyzom. A minidiscoban jól sikerült a második fellépés, és végigugrabugráltam az egészet a gyerekekkel, nem hagyva lazsálást magamnak. Olyan lendülettel táncoltam, hogy véletlenül még egy gyereket is fejbe vágtam. :)

Már várom a szerdát, azt tervezem, hogy kipróbálom a parasailinget, szerda ugyanis a szabadnapunk. Alakul a színem is, még nem égtem le, számomra is hihetetlen módon, mondjuk lehet azért, mert csak 5 után megyek a napra. Kicsit kezdem unni a kaját, pedig még csak 5. napja eszem, nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan megunom majd, mert óriási a svédasztal, de valahogy semmit nem kívánok igazán. Lehet, hogy a meleg miatt. 

Reményeim szerint holnap már lesznek gyerekek is, ma megbeszéltük, mi lesz a program nekik (kisebb küzdelmekkel és komoly összeveszés nélkül), volt lelkizés is meg nevetgélés is, szóval remélem, csak egymásra találunk a társammal is, mert eddig nem igazán voltunk egy hullámhosszon. De végül is majd csak jövő csütörtökön kezdünk el igazán együtt dolgozni, szóval van időnk még egymásra hangolódni. 

Egyébként meg Trónok harcát olvasok, és bár egyelőre nem értek még mindent, nagyon tetszik. Csak a nevekkel vagyok bajban. :) 

Amúgy meg írjátok meg, hogy mire vagytok kíváncsiak!