Gyerekek

Először van olyan kislány, akivel nem tudok mit kezdeni. Egy gyönyörű kis hercegnő, sokkal szebb, mint a nővére, de borzalmasan akaratos, és ha nem ő nyer a játékban, vagy nem az van, mait ő akar, akkor indul a durci. Nem tudok rá hatni sem szép szóval, sem szigorral, és néha a falra mászok tőle, mikor azt hiszem, milyen aranyos, jön megölelni, aztán csak fel akar lökni, le akarja venni a pólómat, vízbe akar fojtani, vagy valami hasonló. Szóval egy kis angyalbőrbe bújt ördögfióka, de mégsem tudok igazán haragudni rá, teljesen lefegyverez a gyönyörű szemeivel. Még mindig hiányzik az előző csapat, a mostaniakat nagyon nehéz egyben tartani, széthúznak, az egyik ezt akarja csinálni, a másik azt, aztán sértődés van, hogy miért nem azt csináljuk, amit ő akar, de egyszerűen nem szakadhatunk ennyi felé. És emiatt csak egy-egy napra jönnek, ami meg még jobban megnehezíti a helyzetet, hiszen nincs is időnk összeszokni. De a magyar kisfiú tüneményes, végül egyedül is ott hagyták velem a szülei, és nagyon jót játszottunk, lelkes, imádja a többi gyereket, csak kicsit ijedős, és ha valaki sikít, mindig megszeppen. De olyan sztorikat tud, hogy na, ma teljesen elhittem neki, hogy tegnap volt a szülinapja, és kapott foci alakú tortát és elfújta a három gyertyát, és tele lett a hasa tortával. És mikor megkérdeztem, hogy hívják apukáját, először a saját nevét felelte, majd azt mondta, hogy Horváth Apa :)

A péntekek mindig nagyon fárasztóak, mert akkor sportnapot tartunk, ami azt jelenti, hogy ma pl. 4 nyelven (lengyel, magyar, német, szlovén) kellett minden feladatot háromszor elmondani, és még úgy sem figyelt mindenki. Borzalmasan nehéz mindenkit meghallgatni, aki beszél hozzád, közben odaszólni a másiknak, hogy ne másszon fel a korlátra, és figyelni a többiekre is, és valahogy lekötni őket, hogy ne unatkozzanak, biztos vagyok benne, hogy van, aki azért nem jön vissza, mert úgy érzi, nem kapott elég figyelmet, és rossz érzésem van emiatt. Van valakinek ötlete, hogyan lehet ezt megoldani? Munka után mindig azon gondolkodom, kinek nem válaszoltam rendesen, kivel nem voltam elég kedves amiatt, hogy hárman beszéltek egyszerre hozzám, stb. Ma sajnos két kislánnyal szemben veszítettem el kicsit a türelmem, akik nem akartak medencébe menni, mert mindenfélét festegetni meg barkácsolni akartak, majd mikor elkezdtük az olimpiai versenyt sokan együtt, és teljes volt a felfordulás, jöttek, hogy miért nem megyünk medencébe. Elsőre és másodikra még türelmesen mondtam, hogy azért, mert most már nincs időnk, mert itt játsszunk, de harmadszorra már megmondtam nekik, hogy ha akkor úgy döntöttek, hogy festegetnek, és emiatt senki nem ment a medencébe, akkor most szépen itt maradnak, és leülnek festegetni, vagy nézik, ahogy játsszunk. Egyébként a játékok során azért is nagy a fejetlenség, mert sokan feladják, mégsem akarnak, ha a másik gyorsabb, akkor megsértődnek, és ők nem játsszanak tovább, meg hasonlók. És akkor persze mindig át kell variálni a csapatot, hogy egyenlők legyenek. És most jövök rá, hogy én ezt mind már egyszer leírtam, de most már mindegy. :) Viszont a magyar kisfiú itt is tündéri volt, csak nem mindig értette meg, mikor kell neki futnia, de nagyon ügyesen csinálta a feladatokat.

Amúgy meg kétlaki lettem, éjszakára visszaköltöztem a lengyel lányokhoz, mert M. nem tudott aludni tőlem, ahogy én 1-2 körül megérkeztem a szobába, mindig felébredt. Én meg tőle reggel 7-8 körül. Szóval most minden cuccom az egyik szobában van, én meg a másikban alszom, és reggel átmegyek átöltözni. Kicsit kényelmetlen, de ha emiatt M. kialussza magát és nem lesz olyan mufurc, akkor megéri. :)

Amúgy meg hihetetlen, hogy augusztus van, hát már mindjárt menni kell haza...