Kaptam kölcsön a magyaroktól
búvárszemüveget meg pipát és békauszonyt, tegnap gyorsan ki is próbáltam, és
sok-sok halacskát láttam, nagyon édesek voltak, és olyan közel úsztak hozzám,
hogy szinte meg tudtam őket érinteni. Egyszer tutira el szeretnék menni valami
szép környékre búvárkodni, itt nem igazán érdemes, mert csak a homok látszik,
de az nagyon tisztán. Viszont halacskák csak a sekély vízben vannak, ahol a sok
ember, nem is értem, utána meg hirtelen mélyül, és csak egy víz alatti sivatag
látszik, dűnékkel és völgyekkel. Nem olyan félelmetes, mint Bulgáriában volt,
ahol sosem tudtam, mi jön elő az egyik óriási feketeségből.
Bár egész nap kentem
magam, sikeresen le is égtem, estére úgy éreztem, mintha lázas is lennék, de
rögtön kentem a leégés utáni krémemmel, és bár aludni fájt egy kicsit, mára
jobb, és úgy néz ki, barna lesz és nem lehámlik, legalábbis nagyon remélem.
Valamelyik nap a diszkóban láttunk egy 3-4 éves kisfiút, aki olyan eszméletlen stílusban táncolt, hogy az összes felnőtt körülállta, és éljenezte, nem volt semmi, levette a pólóját is, mikor az I'm sexy and I know it ment. Felvettem videóra, valami elképesztő volt, mint a filmekben.
Elkezdtem ma azon gondolkodni, hogy mennyi arcot ismerhettem meg idén nyáron, és vajon mennyire képes emlékezni és mennyi ideig még az agyam. Mindezt azért, mert mellettem állt a sorban egy anyuka, és nem jutott eszembe, melyik gyerek tartozik hozzá, ami azért elég kellemetlen. Így nem is mertem beszélgetni vele, nehogy kiderüljön a turpisság.
Amúgy kezd fáradni az agyam, kedden elfelejtettem egy kislány születésnapját, pedig egész nap azt várta, hogy mikor hívjuk fel a diszkóban a színpadra, én meg csak akkor kapcsoltam, mikor a befejezés után odajött az anyukája, hogy akkor most mi van. Annyira szégyelltem magam, olyan szomorú volt szegény, és tudtam, hogy az én hibám, mert nekem kellett volna elintézni. És ma megint találkoztam az anyukával, és szinte hozzá sem mertem szólni.
Még mindig be van dagadva kicsit a lábam, de már csak bizonyos mozdulatoknál fáj, és simán tudok táncolni is vele, úgyhogy kedden jól végig is táncoltuk az éjszakát, nagyon hiányzott ez már.
Amúgy meg úgy rohan az idő, hogy nem is értem, csak kapkodom a fejem, hogy még alig olvastam a könyvekből, amiket hoztam magammal, meg annyi mindent terveztem még ittenre, de már otthonra fog maradni...
És visszajött a döglesztő meleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése