Kellemes meglepetés

A szezon legnagyobb meglepetése volt, mikor tegnap éjjel a folyosón sétálva szembetalálkoztam a volt kolléganőmmel a központból, ahol gyakorlaton voltam, aki épp megérkezett a szállodába nyaralni. Szóval megint lesz végre legalább egy gyerek talán, és ráadásul még magyar is. Kár, hogy nem tudtam, hogy jönnek, biztos kértem volna, hogy hozzanak nekem túró rudit :)

Gyerekhiány

Azért így egy kicsit unalmas, hogy nincs gyerekünk. Elkezdődött a suli, valószínűleg nem is lesz már nagyon az elkövetkező három hétben, de azért olyan nagyon nem bánom. Üldögélek, németezek, olvasgatok, a legrosszabb az egészben az, hogy hallgatnom kell, M. mennyire unja. Meg azért besegítünk kicsit a másik csoportoknak, bár ott is igen kevesen vannak már. Tegnap hagytam, hadd fessenek be mindenhol a gyerekek, ma meg lengyelül tanultam délelőtt, van 3 oldalnyi alapkifejezésem már. Meg elkezdtem kicsit norvégul is, mert miért ne. Délután meg németeztem. Szóval igazi nemzetközi napot tartottam. 

És az angol gyerekek között van egy testvérpár, akit Melody-nak és Harmony-nak hívnak. Annyira tetszik, nagyon jó ötletnek tartom, igazi zeneszerető család lehet. :)

Amúgy az a legjobb, ha van 8-10 gyereked, akkor lefoglalnak rendesen, azt sem tudod, hol a fejed, kérdezgetnek, figyelni kell, és észre sem veszed, milyen gyorsan elszáll az idő. Egy gyerekkel nagyon nehéz, sosem tudják, mit szeretnének csinálni, a németem nem jó annyira, hogy igazán jót beszélgessek velük, szóval legtöbbször csak ülök mellettük, ahogy rajzolnak, ha egyedüliként vannak nálunk. Nem a legizgalmasabb. Amúgy meg ma és tegnap többen voltunk animátorok, mint gyerekek, szóval jól elrajzolgattunk, játszottunk meg beszélgettünk egymással. 

Persze mindezt csak úgy lehet, hogy szabadságon van a hotel saját animációs csapatának a főnöke. Jól elvagyunk, nincs feszültség, nincs hibakeresés, csak nyugalom és csönd meg vidámság.  Nincs itthon a macska, cincognak az egerek. 

Szösszenetek

Annyira jó napom volt ma, hogy csak na. Három lány is szabadnapos volt, úgyhogy nagyon családiasan együtt volt az összes gyerek, sok-sok nyelven, közös munkával, és nagyon élveztem. Nem volt feszültség, nem volt konfliktus, csak gyerekek voltak és vidámság. Bár nekem még gyerekem sem volt nagyon, szóval csak a többieknek segítettem. Meg rávettem magam, és elmentem az edzőterembe megint, szóval büszkén és fáradtan iszogatom most itt a sörömet, és remélem, jól érzem, hogy holnapra izomlázam is lesz. Aztán meg az egyik orosz táncos lány megcsinálta a hajamat parkettafonással, és táncoltam végig a színpadon az egész minidiszkó alatt, nem csak a saját dalomat, ami egy óra ugrabugrálást jelent. Meg patakokban folyó izzadságot. 

És azt el is felejtettem megírni, hogy valamelyik nap végre találtam kakaót, szóval két hónap után véééégre ittam reggelire kakaót. 

És nem tudom, hogy fogok visszaszokni arra, hogy a hét nem csütörtökön kezdődik, hanem hétfőn, és a kedd nem péntek. :)

És nagyon vicces, hogy micsoda "véletlenek" történnek, S. ma küldött egy dalt, amit épp tanul, múltkor meg F. mutatott egy nosztalgia-dalt. Hát és csodák csodájára mindkettő része a minidiszkó repertoárjának. Ha nem is teljesen ebben a verzióban. 

Koncert

Voltam ma egy igazi ókori romos óriási színházban néző. Már nem egyszer jártam ilyen színházban, de most egy szimfonikus zenekar játszott, szólisták, dobok, hegedűk, brácsák, nagybőgők, mindenféle fúvósok és gyönyörűséges zene, Mozart és Verdi és Bizet és fények és egy igazi színház, tudjátok, olyan tényleg igazi lépcsős, és tényleg eszméletlen jó az akusztika. És belegondolni, hogy hány előadást nézhettek már ott előttem, pontosan azon a helyen ülve, meghatódva, örülve, szomorkodva, vagy éppen csalódottan az előadás minőségétől függően. Hát nem hiszem el, annyira gyönyörű volt. És hiányzik a hegedűm. 

Semmi fontos

Képzeljétek, ma megint búvárkodtam kicsit a pipával meg a szemüveggel, és egyszer csak észrevettem lenn a fenéken, jó mélyen egy másik búvárszemüveget. És akkor eldöntöttem, hogy lemegyek érte, és bár nagyon kellett küzdenem, és megfájdult a fülem a nyomáskülönbségtől, és tényleg nagyon mélyen volt, megszereztem, szóval most van még egy búvárszemüvegem, és nagyon örül a fejem :)

Közeleg...

Már csak két hétig van itt a két legkedvesebb barátnőm, a két lengyel lány. Utána még két hét nekem, aztán irány haza. Hihetetlenül gyorsan repül az idő, egyre kevesebb gyerekünk van, és egyre inkább ősz van. Már nem lehet szoknyát felvenni estére, és mindig kell a sál is, pedig csak 24 fok körülire hűl le a hőmérséklet, de annyira hozzászoktam a meleghez, hogy ez már kevés nekem. Nem tudom, mi lesz így velem otthon, szerintem rögtön téli kabátban fogok mászkálni :) 

Megint hiányzik egy testvérpár, jó érzés visszagondolni rájuk, és persze hiányzik az a szeretet és rajongás is, amit tőlük kaptam. Hihetetlen, mennyire sokat tudnak adni egy-egy magától jövő öleléssel, puszival. Ma egy kisfiút nézve elgondolkodtam, milyen furcsa is ez, sosem fogok róla semmi többet tudni, pedig így ránézésre nagyon jó pasi lesz majd hamarosan belőle. :) Akik most vannak, csak egy-egy napra jönnek, ennyi idő alatt nem lehet rendesen összebarátkozni, nem mindenkivel alakul ki kötődés. Meg akivel igen, azzal sem találkozom többet valószínűleg, szóval furcsa ez az egész. Épp, hogy elkezdesz megkedvelni valakit, erre el kell mennie. 

Igyekszünk még kihasználni az utolsó napokat, de olyan gyorsan rohan az idő, hogy már mindenki hazagondol lélekben, nekem is megvan már a repülőjegyem október 5-re, előtte meg már alig várom azt a 4 nap Isztambult R-rel, már a szállást is lefoglaltam :)

Egyre inkább kezd feloldódni a zárójel, amibe tettem a kinn létemet, nem mondom, hogy most már honvágyam van, de nem csak itt jár már az agyam.

Kényes kérdés

Kedves pedagógusok és nem pedagógusok, meg akik annak érzik magukat, pedig közben nem is!

Mi a teendő olyankor, ha egy testvérpár, egy 4 éves kisfiú és egy 5 éves kislány nem csak hogy szájon puszilja egymást (ami amúgy az osztrákoknál teljesen normális, számomra megdöbbentő módon mindig szájra puszival köszönnek el a gyerekektől a szülők is), hanem még a nyelvét is használja?