Gyerekhiány

Azért így egy kicsit unalmas, hogy nincs gyerekünk. Elkezdődött a suli, valószínűleg nem is lesz már nagyon az elkövetkező három hétben, de azért olyan nagyon nem bánom. Üldögélek, németezek, olvasgatok, a legrosszabb az egészben az, hogy hallgatnom kell, M. mennyire unja. Meg azért besegítünk kicsit a másik csoportoknak, bár ott is igen kevesen vannak már. Tegnap hagytam, hadd fessenek be mindenhol a gyerekek, ma meg lengyelül tanultam délelőtt, van 3 oldalnyi alapkifejezésem már. Meg elkezdtem kicsit norvégul is, mert miért ne. Délután meg németeztem. Szóval igazi nemzetközi napot tartottam. 

És az angol gyerekek között van egy testvérpár, akit Melody-nak és Harmony-nak hívnak. Annyira tetszik, nagyon jó ötletnek tartom, igazi zeneszerető család lehet. :)

Amúgy az a legjobb, ha van 8-10 gyereked, akkor lefoglalnak rendesen, azt sem tudod, hol a fejed, kérdezgetnek, figyelni kell, és észre sem veszed, milyen gyorsan elszáll az idő. Egy gyerekkel nagyon nehéz, sosem tudják, mit szeretnének csinálni, a németem nem jó annyira, hogy igazán jót beszélgessek velük, szóval legtöbbször csak ülök mellettük, ahogy rajzolnak, ha egyedüliként vannak nálunk. Nem a legizgalmasabb. Amúgy meg ma és tegnap többen voltunk animátorok, mint gyerekek, szóval jól elrajzolgattunk, játszottunk meg beszélgettünk egymással. 

Persze mindezt csak úgy lehet, hogy szabadságon van a hotel saját animációs csapatának a főnöke. Jól elvagyunk, nincs feszültség, nincs hibakeresés, csak nyugalom és csönd meg vidámság.  Nincs itthon a macska, cincognak az egerek.