Közeleg...

Már csak két hétig van itt a két legkedvesebb barátnőm, a két lengyel lány. Utána még két hét nekem, aztán irány haza. Hihetetlenül gyorsan repül az idő, egyre kevesebb gyerekünk van, és egyre inkább ősz van. Már nem lehet szoknyát felvenni estére, és mindig kell a sál is, pedig csak 24 fok körülire hűl le a hőmérséklet, de annyira hozzászoktam a meleghez, hogy ez már kevés nekem. Nem tudom, mi lesz így velem otthon, szerintem rögtön téli kabátban fogok mászkálni :) 

Megint hiányzik egy testvérpár, jó érzés visszagondolni rájuk, és persze hiányzik az a szeretet és rajongás is, amit tőlük kaptam. Hihetetlen, mennyire sokat tudnak adni egy-egy magától jövő öleléssel, puszival. Ma egy kisfiút nézve elgondolkodtam, milyen furcsa is ez, sosem fogok róla semmi többet tudni, pedig így ránézésre nagyon jó pasi lesz majd hamarosan belőle. :) Akik most vannak, csak egy-egy napra jönnek, ennyi idő alatt nem lehet rendesen összebarátkozni, nem mindenkivel alakul ki kötődés. Meg akivel igen, azzal sem találkozom többet valószínűleg, szóval furcsa ez az egész. Épp, hogy elkezdesz megkedvelni valakit, erre el kell mennie. 

Igyekszünk még kihasználni az utolsó napokat, de olyan gyorsan rohan az idő, hogy már mindenki hazagondol lélekben, nekem is megvan már a repülőjegyem október 5-re, előtte meg már alig várom azt a 4 nap Isztambult R-rel, már a szállást is lefoglaltam :)

Egyre inkább kezd feloldódni a zárójel, amibe tettem a kinn létemet, nem mondom, hogy most már honvágyam van, de nem csak itt jár már az agyam.